1. nap: Hrummmmm! Timbalemóra...Rimbalimórienna... Lobrnhmrimmmmbrmmm...
Ezt még gyakorolnom kell.

700952731. nap: A lábaim hónaljban kissé vágnak. Lehetnék
magasabb is, de így is megteszi. Entnek lenni jó.

830447216. nap: Megpróbáltam felolvasni a naplómat a barátaimnak,
de a napok számozásának kimondása több hónapot vesz igénybe. Most vagy megtanulok
valami tömörebb nyelvet, vagy nem számozom tovább a napokat.

Másnap: Tanul a fene nyelveket.

Aztán: Szarumánnál fura dolgok történnek. A múlt héten átment
hozzá Tölgytörzsenc barátom, és ebédlőasztalként tért vissza. Nekem ez sehogyse
tetszik.

Későbbnap: Két hobbit tévedt az erdőbe. Pajkos gyerekek, folyton
ölelgetnek és rám másznak, ami zavarba hoz. Olyanokat mondanak, hogy nem lehet
az ember fából meg ne legyek ilyen tuskó. Lombjaimig pirulok.

Harmadnap: Aggasztó hírek jönnek Vasudvardról. Megfigyelőink
egy nagy táblát észleltek Orthanctól keletre, amin gonosz jelek állnak: ''FŰRÉSZTELEP.
FAÁRUK, DESZKÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN''.

Ugyanaznap, este: Küldötteink nem jönnek vissza, csak képeslapokat
küldenek, amik kredenceket és lambériákat ábrázolnak. Szorongok.

Sokadnap: Rájöttem, hogy Szarumán fát lop a déli kertjeinkből.
Felháborító. Némelyiket makk korától ismertem! Ráadásul régen elígértem őket
az umbari kalózoknak. Titkos szerződésem van egy flottányi fedélzetre és palánkozatra.
Nem tudom, hogy fogok így szállítani.

Kedd: Ma döntöttem, átmegyünk Szarumánhoz, és szétcsapjuk
a boltját. Szegény hülye hobbitok. Azt hiszik, valami magasztos célból teszem.
Hehehe. Az igazság az, hogy az umbariaktól tegnap jött egy levél, benne egy
levágott rügy, és egy rajz, ami engem ábrázolt, hordóként. Ezek nem viccelnek.
Jó lesz igyekeznem...

Csütörtök: A vasudvardi konkurenciának annyi. Ha jobban meggondolom,
tudok szállítani már most is az umbariaknak. Itt van például Hamariberkenye:
egész szép szál legény. Eru is árbócnak teremtette...