Hobbitok Középfölde beszélõ fajai közül az egyik, az emberek rokonai. Már az Elsõkorban létrejöttek. A Harmadkorig az Anduin-völgyben éltek. Harmadkor 1050 körül három fõbb csoportjuk (irhafafók, sztúrok és gyaplábuak) nyugat felé indult, mert nem bírták tovább elviselni a Bakacsin-erdõ gonosz lényeit. 1600-ban megalapították a Megyét, valamennyien ide, vagy Bríbe telepedtek át, bár 2463-ban a sztúroknak a Nõszirom-folyó mellett is volt egy jelentõsebb kolóniája, és akadtak vándorló csoportok is. Az 1636-is járványt és a 2758-as Hosszú Telet leszámítva, az eriadori hobbitok békében, nyugalomban éltek. Gandalf és a Kószák vigyáztak rájuk. Lélekszámuk folyamatosan gyarapodott, ezért kiterjesztették a Megye határait. 2340-ben az Aggbakok megtelepedtek Bakföldén, Negyedkor 32-ben a Nyugai Fertály is hozzácsatolták az addigi területekhez. A gyûrû háború elõtt Gandalfot és a Kószákat leszámítva, senki sem foglalkozott ezzel a néppel ám Frodó és társai hõsiessége felhívta a figyelmet a hobbitokra. A Gyûrû Ura bevezetõjében pompás, részletes leírást találhatunk a hobbitokról, ezen a helyen nem lenne célszerû megismételni a Tolkien professzortól kapott információkat. A rohaniak kuduknak, sindául periannak Nyugoriul banakilnak is nevezték õket.